~ VÉGE. ~

Vége van, vége van, annyira vége van...

Nem zárnék be, ha...

* nem kéne dolgoznom, hogy eltartsam a családomat 18 évesen

* nem kéne jogsiznom

* nem kéne a nyelvvizsgára készülnöm

* nem kéne szakdolgozatot írnom

* nem lenne szeptember 6.-án osztályozóm, hogy:

* le tudjak érettségizni októberben társadalomismeretből

* nem kéne érettségiznem jövő tavasszal mindenből

* nem kéne azon gondolkoznom, hova megyek továbbtanulni

* nem kéne magányos lennem amiatt, hogy a Tokio Hotel ilyen nagyon messze van, és bár bűn az ilyen dolog, de a Humanoid City Tour véget ért

* nem kéne fájjon minden kép, vagy videó, amit Billről felteszek, mert nem szeretném ennyire

* nem halt volna meg Mama, és nem hiányozna

De, az élet gyakran nehéz. El akarok tűnni. Magammal akarok törődni. Újra akarok nevetni, lelkesedni, írni, hinni, remélni, boldog lenni. Sajnos, az utóbbi hetekben annyira kevés időm maradt, és olyan sok küzdelmet vívtam, hogy szinte vonszolva húztam magam ide. Nem volt már kedvem foglalkozni az oldalal, ás mi értelme lenne erőltetni? Szerettem. Mai napig szeretem. Olyan jó érzés volt adni nektek valamit, hogy valami az enyém, hogy valamiért én felelek. Nem vallottam kudarcot. Nem érzem azt, hogy megfutamodnék. Egyszerűen csak, nem vagyok már gyerek. Nem élhetek álmokban. Nem zárnék be, ha gyerek lennék.

De én már felnőttem.

(Élni akarok, nagyon, ezért ezen az email címen megtalálhattok: ichbinnia@live.de)

Minden jót:

Xénia

(04. 08. 2010.)